God's Girl

Igen, sajnálom, hogy lusta disznó voltam és nemírtam egy sort sem. Na persze, nem mintha olyan népszerű lenne a blogom,de azért ha már 2 ember is olvasta, az is valami. Mindig kicsiként kezdődik minden.

A mai témám a szeretet, vagy a szerelem? Nos most épp összekapcsolom, ha nem probléma kicsit.Milyen az igazi szerelem? Azt hiszem amikor először éreztem akkor is plátói volt, viszont hosszú, pont az elérhetetlenség miatt. De egy kitalált személyiségbe lettem szerelmes, akit csak egy párszor látott fiú képére formáltam rá. Sokat elvett az életemből,de adott is hozzá. Utána nem is sikerült senkit megszeretnem ennyire, talán egy embert,de őt sem úgy igazán. Azt gondoltam velem volt a baj, mindig is ezt hittem. Nem tudok szeretni, vagy valami hasonló.Miért is nem tudtam szeretni ? Azért nem,mert én nem azt a szeretetet akartam érezni, ami manapság ki van kiáltva a társadalomban. Az a rohanó, gyors és függőségből kialakuló. Számomra idegen volt így, ezek alapján ez a fajta megélése a szeretésnek. Nem értettem mi a gond. A válasz a szemem előtt volt mindvégig, amit nem akartam észrevenni. Isten olyan szeretetet mutat nekünk , ami megismételhetetlen és teljes. Azt tudja nyújtani,hogy tudjunk úgy igazán szeretni, ahogy Ő is ezt teszi velünk. Minden előitélet és aggodalom nélkül szeret bennünket. Sok embernek nehéz ezt elhinni, hiszen nem érzik ezt a fajta szeretetet, talán nem a jó helyen látják meg az Ő segítségét. Bíznunk kell benne,mert Igaz utat mutat.Tehát a sok rosszul megélt kapcsolatom után, kicsit letettem arról,hogy bárki is miattam legyen a Földön és, arról,hogy megérthet valaki. Emlékszem, egy vizsgámról hazafelé, egy hosszú vonatúton nagyon nem ment ki ez a fejemből. Komolyan felakartam adni,de akkor elkezdtem imádkozni Istenhez, hogy nekem tényleg szükségem van arra az emberre aki megerősít és küldje el nekem.Persze, miután elmondtam ezt hamar el is felejtettem. Tényleg nem akartam akkor senkit, és bíztam, viszont jobban kételkedtem abban, hogy meghallgatja az imámat. Főleg azért mert nem vagyok bűntelen, persze senki sem az,de mégis, pont az enyémmel tenné amit tesz ?De ő mindig is jobban tudta. Egy kis idő múlva, az interneten ismertem meg egy fiút, a chat.hu-n ami ugye nem a legreménytelibb hely. Csak unalmamban felnéztem. Aztán itt volt ez a fiú és jól elbeszélgettünk. Majd kérdezte, hogy vallásos vagyok-e. Sokszor titkoltam inkább ezt, féltem attól,hogy utána furán néznek majd rám. De Nála azt éreztem, valamiért leírhatom. Azt is megosztottam vele,hogy gyakorló vallásos vagyok. ( Na igen, de a hit kérdése más volt..) Kiderült,hogy ő is..ami nagyon meglepett. Erre mennyi volt az esély, pont egy ilyen helyen ? A legjobb,hogy az első és második beszélgetésünk után én nagyon megrendültem. Akkor jöttem rá, mennyire nem figyelek. Azt mondom vallásos vagyok, de hiszek valóban ? Bízok én az Úrban? Mert nem ezt tettem, kételkedtem és hagytam, hogy nagyon messzire taszítsanak Tőle és elvigyenek más irányba. Erre akkor döbbentem rá. Milyen is volt az életem, hogy is éltem, miért voltak rossz érzéseim. Erre jön ez a fiú és két beszélgetéssel, megteszi azt, hogy helyreteszi a dolgokat.Ismét elkezdtem keresni a Hitet amit oly régóta magam mögött hagytam, anélkül, hogy felfogtam volna, mit teszek. Ő mindig csak hozzátesz ahhoz, hogy erősödjek nemcsak a hitemben, hanem önmagamban is. Kiderült sok dolog amit ugyan úgy átéltünk, a közös fejlődéstörténet, ahogy ő emlegeti. Hihetetlen, hogy tényleg létezik.Megkaptam ajándékba az Úrtól és remélem tényleg meg is érdemlem Őt. Sosem voltak még ilyen nyugodt és boldog napjaim. Rossz helyen kerestem a szeretetet amit akartam, kértem és kaptam. Egy igazi csoda, hogy így mondjam.Mindennap imádkozom és megköszönöm neki. :)

Szóval igazán szabadok, tényleg általa lehetünk. Az amit a külvilág ad, kicsit sem olyan amit Ő igér nekünk.Én már ezt teljesen eltudom hinni, hiszen megtapasztaltam. Terve van velünk, csak az már más kérdés,hogy elfogadjuk-e a tervét. :)

Remélem mindenki jól töltötte el ezt a napos hétvégét :)

Sziasztok!