God's Girl

Ma a napi evangéliumot illesztem be olvasásra. Remélem mindenki jól tölti a vasárnapját :)

Napi evangélium

2013. június 2. – Vasárnap, Krisztus szent teste és vére: Úrnapja

Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.” „Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.” Mintegy ötezer férfi volt ott. 
Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.” Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. 
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.

Lk 9,11b-17

Elmélkedés:

Átváltoztatott kenyér 
„Hogyan lehet valaki ennyire botfülű?” – kérdezi kissé elhamarkodottan a zenetanár a gyereket, de a következő pillanatban már meg is bánta kérdését, mert jól tudja, hogy nincs mindenkinek tökéletes hallása. „Hogyan lehet valaki ennyire szerencsétlen?” – kérdezi kissé ingerülten a tornatanár az ügyetlenkedő gyereket, akinek állandóan összeakadnak lábai magasugrás közben, de mindjárt meg is bánta helytelen felelősségre vonását, mert nem születhet mindenki világbajnoknak. „Hogyan lehet kifelejteni a kenyérből a sót?” – kérdezi a pékmester a tanonctól, mert egy kis időre megfeledkezett arról, hogy kezdőként ő is többször elkövette ezt a hibát. Első pillanatban talán jogosnak tűnnek, de végül is méltatlanok ezek a kérdések. Ezekkel ellentétben nagyon is jogos Jézus kérdése: Hogyan lehet lelkileg éhezni, amikor én nap mint nap szent kenyeret adok az embereknek? Hogyan lehet lelkileg éhezni, amikor én önmagamat adom táplálékul az átváltoztatott kenyérben? 
A liturgikus év során két kiemelkedő nap van, amelyeken az Oltáriszentséget ünnepeljük. Nagycsütörtök estéjén az utolsó vacsorára emlékezünk, amelyen az Oltáriszentség alapítása történt, az Úr Jézus a kenyeret saját testeként, a bort saját véreként adta apostolainak és megparancsolta nekik, hogy az ő emlékezetére ismételjék majd meg cselekedetét. Ez történik minden szentmisében. A másik nagy ünnep pedig az úrnapja, amelyet ma tartunk. E nap hagyományához tartozik a körmenet, amikor az Oltáriszentséget, amelyben hitünk szerint az Úr valóságosan jelen van, körülhordozzuk városainkban és falvainkban. Nem a feltűnést keressük ezzel, hanem mintegy hitvallás ez részükről, hitvallás arról, hogy Krisztus jelen van az Oltáriszentségben. 
A mai ünnep evangéliuma a csodálatos kenyérszaporítást tárja elénk. Jézus mindennapi tevékenységét végzi: tanítja a népet és meggyógyítja a betegeket, akiket hozzá visznek. Estefelé az apostolok arra kérik, hogy bocsássa el az embereket, hogy szállást keressenek maguknak éjszakára és gondoskodjanak maguk számára ennivalóról. Jézus azonban mást javasol, amin valószínűleg meglepődhettek az apostolok. Ezt mondja: „Ti adjatok nekik enni” (Lk 9,13). Ekkor kerül elő az öt kenyér és a két hal, ami igencsak kevésnek tűnik ahhoz, hogy belőle több ezer ember ehessen. Az ember számára kevésnek tűnik, az ember kezében valóban kevés is, de Jézus kezében nem. Ő a kevésből is tud sokat tenni, annyit, hogy minden jelenlévő jóllakjon. És így is történik. Az Úr csodát tesz, mindenki ehet az általa adott eledelből. 
Az Oltáriszentség, az Eucharisztia iránti tiszteletünk alapja az, hogy hiszünk abban, hogy az Úr Jézus valóságosan és maradandóan jelen van az átváltoztatott kenyérben és borban. Átváltoztatott kenyérről és borról beszélünk, ami azt jelenti, hogy a kenyér és a bor lényegileg alakul át Krisztus Testévé és Vérévé, miközben külső alakját megtartja. Az átváltoztatás a szentmisében történik, a miséző pap Krisztus személyében cselekedve jeleníti meg az Úr áldozatát. Maradandó átváltozásról, pontosabban átlényegülésről beszélünk, ami azt jelenti, hogy a Krisztus Teste és Vére nem alakul vissza kenyérré és borrá, az Úr jelenléte nem szűnik meg az Oltáriszentségben például a szentmise befejeztével vagy bizonyos idő elteltével. A valóságos jelenlétet azokkal a tévedésekkel szemben fontos kiemelni, amelyek szerint csupán jelképes jelenlétről van szó. Hitünk szerint Jézus Krisztus istenségével és emberségével jelen van az Eucharisztiában. 
Érdemes szót ejtenünk e valóságos és egyedülálló jelenlét következményeiről. A szentáldozás az Úrral való egyesülés a hívő ember számára. Nem közönséges étkezés ez, hanem az Úrral való lelki egyesülés lehetősége, amely során magunk is Krisztus testévé válunk. Az Oltáriszentséget tisztelet, a legmagasabb fokú tisztelet illeti meg, ezt nevezzük imádásnak. Ez a legmagasabb fokú tisztelet nem csupán az eucharisztikus ünneplésre, azaz a szentmisére vonatkozik, hanem a szentmisén kívüli tiszteletre is. A legnagyobb gonddal őrizzük az Oltáriszentséget, kellő tisztelettel visszük el a betegekhez, akik képtelenek részt venni a szentmisén, továbbá a hívők elé helyezzük, hogy imádásukat kifejezhessék. Tiszteletünk legszebb kifejezése az, amikor a misében szentáldozáshoz járulunk. Fejezzük ki elsősorban ezzel az Oltáriszentségben való hitünket! 
© Horváth István Sándor

Imádság: 

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy valóságosan és maradandó módon jelen vagy az Oltáriszentségben. Hisszük, hogy a szentáldozás átváltoztató találkozás: a te szent testeddé átváltozott kenyér átváltoztat, átalakít minket. Azért járulunk szentáldozáshoz, hogy magunk is Krisztus testévé váljunk. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt minket egymással is. Egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre belőlünk. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Nem tudom , hogy ki-hogy is van ezzel a kérdéssel,de én igazán sokat teszem ezt fel magamban.Hogyan legyek igazán jó ? Persze nem azért,hogy majd utána dicsekedjek vele,mert akkor mit sem ér az egész ha saját javamra akarom fordítani azt amit tettem. Mert akkor eltörpül a jó a rossz mellett. Találtam egy Bibliai részt, és azt hiszem ezt a mai napi bejegyzésbe bele is rakom.

 1"Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében! 2 Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát. 3 De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket. 4 Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál. 5 Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít. 6 Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja a szavait. 7 Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról. 8 Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság. 9 Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket, 10 hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban. 11 Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket. 12 Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel! 13 Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. 14 Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. 15 Mert az igazságosság halhatatlan."

Sokszor bukunk el a kísértések miatt. Hagyjuk , hogy egy másik hang győzzön felettünk.Pedig nem vagyunk gyengék, hiszen az Úr is ott van, hát miért adjuk fel magunkban az Ő hangját ? Sokan szomjaznak, és sokan azok közül is akik nem találtak még rá arra a bizonyos igaz Hitre ami megerősít mindig bennünket arról,hogy jó úton járunk. Hogyan legyek igazán jó ? Kövessük a szavait és ne szegjük meg a törvényeit. Több nem is kell ennél. Olvassuk a Bibliát mert mindig van üzenete felénk. Ha lehet mindennap. Bevallom eddig én nagyon kevés alkalommal olvastam el , ahhoz képest,hogy minden Vasárnap ott ülök a templomban. És nem vettem észre,hogy ez mennyire nagy baj! Egy ideje már mindennap olvasok belőle, és nagyon igaz dolgokat ad minden napra és segít nekünk. Ha esetleg nem mindig van kéznél Biblia akkor tudok adni egy internetes linket ahol mindennap 1-1 evangéliumi részt mutatnak, majd arról elmélkednek és van a végén egy imádság is. Ha sokan eltudják még hívőként is olvasni a horoszkópjukat, vagy hasonló oldalak sorait, ezzel mindenképp többet kapnak majd, ha felváltják a horoszkópokat az igazi szavak. A horoszkópok úgy vannak kitalálva, hogy azok bárkire érvényesek legyenek,de ugyanazt mondják mindenkinek. A Biblia pedig ugyanazon részének elolvasásával mindenkinek más-más üzenetet ad.Ne féljünk attól,hogy más mit gondolhat , ha Te a Bibliát lapozgatod. A többi könyvet aminek a tartalma ezerszer rosszabb, mint a Bibliáé, miért bátorkodunk még tömegben is olvasni ? Nem sok időt vesz el az életünkből, mégis többet ad hozzá , mint amit "elvett".

Itt a link amit ígértem :  http://evangelium.katolikus.hu/ 

Szép napot mindenkinek! :)

Ahogy a címben is olvasható, nem lehet nehéz kitalálni miről is szól ez az egész. Igen, megpróbálok erről írni és talán egy kis segítséget , erőt és kitartást adni a hétköznapokhoz. Mindenki tudja, miről is beszélek. Római katolikus vagyok, kiskorom óta . Beleszülettem úgymond a vallásba, de a vallás szó manapság túlságosan hideg, vagyis pont azért mert olyan tartalmat adtak neki.Nem mindegy, hogy hívő vagy vallásos. Annyit tudok még elmondani, hogy sokáig küzdöttem magammal, a hitemmel. Sokszor voltak kételyek bennem, és mindig más emberek miatt akik ahogy látszik is sikerrel ingattak meg a Hitemben.Ám mindig visszataláltam Istenhez,mert sosem hagyott egyedül, nem úgy mint azok az emberek akik teljesen biztosak a saját igazságukban. Ez a legnagyobb jel. Az Úr mindig ott van Veled, akár meghallgatod, akár nem.Szép lassan rájöttem,hogy minden "jónak" tűnő dolog, ami mások szerint volt az, én meg csak nem akartam kilógni a sorból eltérített Tőle. Na meg az, hogy ne lógjak ki a sorból, a legviccesebb az, hogy még így is kilógtam, hogy velük voltam. Nagyon bántam ezt és bánom ma is, hogy sokszor még most is ezt teszem. Félek, de nem kellene ezt tennem, hiszen Jézus is azt mondta, hogy " Ne féljetek!". A félelem a legnagyobb ellenségünk, ami távol tart attól, hogy bátran vállaljuk azt amiben hiszünk. Félünk másoktól, mert ha a többség mond egy dolgot csak az lehet igaz ? De érezzük, hogy nem így van. Én nem akarok félni, és szolgálni akarom az Urat, ahogy megérdemli és ahogy igértem neki, és igérem. Nem akarom, hogy miattam szomorkodjon. A blogot pont azért akarom útjára engedni, mert kicsit körülnéztem az interneten és sok dolgot találtam ami segít elterelni az igaz Útról. Én pedig a példámmal azt akarom, hogy ilyet is lehessen olvasni, akkor is ha csak egy blog. Ez is valami. :) 

"Ezért örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre."

1 Péter 1,6-7